Cellemirtóóók

Vasárnap jöttem haza a gólyatáborból, azóta szinte folyamatosan a pihenés a programom, hiszen alig aludtunk. Nagyon, nagyon, nagyon jóóól éreztem magam. Hatalmas élmény volt. Rengeteg barátot szereztem, nagyon sok éneket és játékot tanultam. Hihetetlen, hogy az instruktoraink mennyit dolgoztak csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Minden percre pontosan meg volt tervezve, hova megyünk, kivel, mit fogunk csinálni. Egyszerűen elképesztő volt!! :D Külön gólyavonattal mentünk le Tatára, de előtte a délinél a gödörben is rengeteg programmal vártak minket. Ott kaptuk meg a fekete pólónkat, mi voltunk a Cellemirtók (ugye a C betű miatt). Már ott összeismerkedtem pár emberrel, mindenki nagyon aranyos és kedves volt velem. Minden napnak meg volt a témája, első napon fórum nap volt, de volt sport- és strandnap is. Sosem pihentünk, mindig voltunk valamilyen programon, ha nem akkor is játszottunk mindenfélét. Ez volt a nyaramnak az egyik legjobb része. Még most sem tértem teljesen magamhoz, annyira jó volt. Szívesen visszamennék, persze csak ha már teljesen kialudtam magam. :P Rengeteg indulót tanultunk, amiket mindig kiabálnunk kellett, emiatt teljesen berekedve jöttem haza, de megérte. Minden este buli volt, egyik nap retro buli, máskor meg cowboy- és alien party. A búcsúbuli napján pedig le sem feküdtünk, reggelig táncoltunk. Az egész tábor. Ez körülbelül 1000 embert jelentett. Olyan jó volt látni azt a sok embert, mindenki örült, mosolygott, táncolt. Mindig emlékezni fogok erre a táborra, minden részletére. Felejthetetlen volt. És ez nagyrészt a fantasztikus instruktoraink érdeme volt. Nagyon megszerettem őket, hihetetlenül aranyosak voltak. És a gólyatábor csak a kezdet volt! :) Be kell szereznem egy határidőnaplót, olyan sok programot szerveztek még nekünk, hogy nem tudom majd számon tartani őket. :P Legközelebb egy medencés party-n találkozunk, majd lesz szemeszter nyitó buli is, illetve beszéltek még nekünk egy bizonyos betűhétvégéről is, ahol azokkal a csoporttársainkkal ismerkedünk meg, akik nem jöttek gólyatáborba. Nagyon jó kis csapat jött össze, és ugye azt mindenki tudja, hogy: 
C BETŰ, LEGJOBB A C BETŰ, MINDIG A C BETŰ, EZ NAGYSZERŰ SÁLÁLÁLÁLÁLÁ!!!!!!!!!

Cellemírtók

Gólyatáboros levél

Megérkezett végre a második várva-várt levelem. Olyan sokára jött, hogy alig győztem kivárni. Minden délelőttöt a postaláda bámulásával töltöttem, és napokig semmi nem történt. Már mindenki aggodalmaskodott, hogy mikor érkeznek már meg a levelek az instruktoroktól, ők meg nem győztek nyugtatgatni bennünket, hogy ne aggódjunk, már feladták a leveleket, a többi a posta dolga. Aztán valamelyik délután végre ott volt a levél a postaládában. :) A szívem majd kiugrott, de komolyan, mert már olyan régóta vártam rá, hiszen ebből a levélből derült ki, hogy melyik betűbe kerülök. Szerintem még ilyen gyorsan egyszer sem téptem fel egy levelet, és amikor kibontottam ott volt a papíron: 'Nagy szeretettel üdvözlünk a C betűben!! Örülünk, hogy jelentkeztél a gólyatáborba, már alig várjuk, hogy megismerjünk! :) ' Olyan nagyszerű érzés fogott el, hogy elmondani nem tudom, pedig szinte semmit sem tudok arról, hogy milyen lesz a C betűben, mivel jár az, hogy C betűs lettem. De nem érdekelt, olvastam tovább gyorsan, hiszen még mindig kíváncsi voltam, mit írhattak még nekem. Arról volt szó még benne, hogy mikor, hol lesz a tábor, miket vigyünk, hol találkozunk. Kézzel írták a levelet, és ez olyan aranyos, olyan személyes, tényleg elhittem azt, hogy várnak engem, várják, hogy megismerhessenek. :) Ami érdekes volt és nagyon vicces, vinnünk kell retrocuccot, valamint ,,cowboy és alien"-party felszerést. Ezen kívül még ipari mennyiségű Brownies-t. :D Nem tudom, hogy a betűben hányan leszünk, de szeretném ha majd mindenkinek jutna belőle, így valószínűleg jó sokat kell majd csinálnunk. A csipet-csapattal a déliben találkozunk, a C betűt és a fekete pólósokat kell keresnünk. Alig várom!! De biztos nagyon-nagyon jó lesz. Küldtek nekünk videót is, ami tényleg csak azt igazolja, hogy szerintem nagyszerű lesz!!! :D
http://golya.iocs.hu/tabor/7-6-5-4-3-2-1/

Első vaskos boríték :)

Megérkezett az első boríték, olyan izgatott voltam, amikor átvettem. Most már tényleg eléggé hivatalos, hogy felvettek. Szó volt benne az évnyitóról, a beiratkozásról, orvosi vizsgálatról... :O Igen, nagyon érdekes, menni kell majd vérvételre, megnézik a máj-és vesefunkciókat, megmérik a vércukrot, vizelet vizsgálat is lesz. Nagyon komoly. Kell valami anamnézis is, azt még egyelőre nem tudom, hogy micsoda, majd kiderül. A gólyatábor Tatán lesz augusztus végén. Biztos jó buli lesz. Egyelőre a boríték további tartalmát nem nagyon értem, remélem lesz aki majd segít a beiratkozásnál, a neptunnál, és a tantárgyfelvételnél, mert nagyon bonyolultnak hangzik...

!!!!!!!!!

Éééééééééés megvan a végeredmény!!!!! Mondhatni ősztől a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának hallgatója leszek!!! El se hiszem. Az egész úgy volt, hogy már este 7 órától tűkön ültem, próbáltam bejutni felvire, hátha kiderül valamicske információ, de sajnos nem, így tovább kellett izgulnom. Aztán 8 óra előtt körülbelül 10 perccel odamentem anyához és apához a nappaliba, akik már várták a híreket a tévében, hogy kihirdessék a pontokat. Nagyon izgultunk mindannyian, nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz. Akkor még azt hittem, hogy esélyem sincs a budapesti egyetemre bekerülni, Debrecenben bíztam. És akkor eljött a 8 óra. Kapcsolták a Margitszigetet, ahol már visszaszámoltak: 5, 4, 3, 2, 1, és a kivetítőn megjelent a 100 legnépszerűbb egyetem, amelyekre jelentkeztek. Próbáltuk kivenni, hogy mi van a kivetítőn, de nem lehetett látni rajta semmit se, olyan apró volt minden. Aztán a riporter elkezdett beszélni, aztán csak annyit hallottam, hogy Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar 435 pont... 435?? Hogyan? Nekem hány pontom is van? 442. 442 az több mint 435. Te jó ééég!!! Akkor ezek szerint engem felvettek. Elkezdtem sikítozni. És ugrálni. Aztán apával együtt ugráltunk. Aztán csak annyi járt az eszemben, hogy ez igaz? Tényleg lehetséges? De még nem örülhettünk eléggé, hiszen akkor még a testvéremről nem tudtunk semmit, ahova ő jelentkezett, azt az egyetemet nem mondták be a tévében. Az ő eredményét interneten próbáltuk kideríteni, de csaknem sikerült, hiszen gondolom mindenki próbálta kideríteni a sajátját, és emiatt teljesen lefagyott a rendszer. De végül hála Istennek testvérem is jó helyre került. Felvették a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsész karára történelem szakra. Nagyon nagyon boldogok voltunk. Akkor már együtt sírtunk és nevettünk. Hiszen mindketten oda kerültünk, ahova szerettük volna. És így utólag (persze), egyáltalán nem bánom, hogy vártam egy évet és tanultam minden erőmmel, hogy ebben az évben sikerüljön. És sikerült, és nagyon megérte. Még mindig alig hiszem el. A blogom címe pedig, hogy várakozás, már új értelmet nyert. Eddig vártam az érettségit, a ponthatárokat, most a vaskos borítékot várom a hivatalos felvételiről, a gólyatábort és az egyetemet. Szóval a várakozás nem ér véget sajnos, és valószínűleg soha sem fog. Hiszen ha majd elkezdődik az egyetem, majd biztos az első boncolást, az első demókat és az első vizsgákat fogom várni, majd pedig az első év végét. Persze az előbbieket csak kíváncsiságból. :) Várom azt is, hogy a testvéremmel együtt felköltözzünk Budapestre a kislakásba, várom, hogy olyan lányosra berendezzük. :) Minden olyan izgalmas és egyben félelmetes is. Hiszen ez mutatja azt, hogy felnőttünk. És ez nagyon fura. Mert még nem érzem magam olyan felnőttnek, viszont egyetemistának sem. De ez most meg fog változni. Mivel egyetemista lettem. :) A SOTÉn!!! Kimondani, akarom mondani leírni is nagyon jó. ÁOK-ás diák lettem! 

A NAP!!!!

Hihetetlen, hogy eljött ez a NAP... Már 19 napja számolok vissza. és most itt van... ma van a NAP!!!! Már alig várom az este 8 órát. De addig még sok idő van, és próbálom mindenfélével elfoglalni magam. Füvet nyírtam, majd kocsit fogok mosni. Sorozatot nézek, a Grace klinikát. Nagyon nagyon tetszik. :) Sebész medikusokról szól. Remélem minél hamarabb eltelik az idő 8-ig. Mindenki olyan kíváncsi és izgul. Nem csak a család, hanem a barátaim, volt osztálytársaim, ismerősök is. Ez nagyon jól esik, hogy ennyien izgulnak és szurkolnak. De addig is amíg nem tudok semmit, csak pozitívan. :) Ha Budapestre nem is, vidékre sikerülnie kéne. Nagyon remélem, hogy nem emelik meg nagyon nagyon nagyon a ponthatárokat. És pontosan mostantól 9 óra 25 perc van hátra a pontok kihirdetéséig!!! :D

Már nincs sok hátra...

Szökőhév-Leap year

Már csak 6 napot kell várni... Hatot...Az kevesebb, mint egy hét. Azzal nyugtatgatom magam, hogy ez az idő majdcsak úgy elrepül. De nem így van. Hihetetlenül lassan és unalmasan telik. Ideges vagyok és izgatott egyszerre. Próbálom elterelni róla a figyelmemet, mondjuk nem a legjobb módszerekkel. Nézegetem, hogy mások mit írnak a ponthatárokról, mi a véleményük, hogy sikerültek az érettségik. Ezektől csak még jobban ideges leszek, így hát valami mást kellett kitalálnom, hogy egy kis időre ne a felvételivel foglalkozzak. Filmet nézek, az egyik kedvencemet, a Szökőhévet. Tipikus amerikai romantikus film, de nagyon szerethető, és bármennyiszer meg tudnám nézni. De egy filmmel nem lehet elfelejtetni azt az izgalmat, amit érzek. Nagyon szeretném, ha felvennének. Főleg így, másodjára. Nagyon sokat készültem ez alatt az egy év alatt, remélem meg lesz az eredménye. Meg kell, hogy legyen...Muszáj...Semmi mást nem is szeretnék, csak ezt. Ez az egyetlen dolog, ami boldoggá tudna tenni, ha felvennének. 

Az első...

Hát itt vagyunk... Az első blogom... Tudni kell rólam, hogy egyetemre készülök, méghozzá az orvosi egyetemre, és igen idegfeszítő várakozásban vagyok. Július 24-én ugyanis kiderül, hogy hova vettek fel, és rendkívül izgulok, számolom a napokat. Pontosan 8 nap van hátra addig a bizonyos NAP-ig. Innen a cím is, a várakozás. Mivel másodjára próbálkozom az orvosival, így még aggódósabb és feszült vagyok. De mégis jó, hogy nem egyedül izgulok, hiszen a testvérem is vár a nagy HÍR-re, hiszen ő is most érettségizett (rendesen, nem másodjára). Tényleg, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen hihetetlenül jó lesz, ha bekerülök. Már annyira várom, elmondani sem tudom. Folyamatosan nézelődök, hogy s mint lesz, anatómiai atlasszal fekszek, kelek. És olyan hosszúnak tűnik ez a 8 nap, nem tudom, hogy fogom majd kivárni. De lehet arról is beszélnem kéne, miért is indítottam útnak ezt a blogot. Már régóta érlelődött bennem, hogy ha felvesznek, blogot kéne írnom arról, mi történik velem az egyetemen, hogyan tanulok, stb. Elsősorban azért is, mert ha nem is tudok elmesélni mindent élőben az itthoniaknak, akkor ők el tudják olvasni és velem együtt élhetik át az egészet. Remélem tetszeni fog nekik és tényleg fogják olvasni. És azt is remélem, hogy lesz időm az írásra, ha csak egy kevés mondat erejéig is, mert tudom, hogy majd rengeteget kell majd tanulnom. De szeretnék ennek ellenére minden rosszról, jóról, bánatról, örömről beszámolni. De mindaddig ki kell várnom A NAP-ot. És addig is még van 8 nap...