Hát itt vagyunk... Az első blogom... Tudni kell rólam, hogy egyetemre készülök, méghozzá az orvosi egyetemre, és igen idegfeszítő várakozásban vagyok. Július 24-én ugyanis kiderül, hogy hova vettek fel, és rendkívül izgulok, számolom a napokat. Pontosan 8 nap van hátra addig a bizonyos NAP-ig. Innen a cím is, a várakozás. Mivel másodjára próbálkozom az orvosival, így még aggódósabb és feszült vagyok. De mégis jó, hogy nem egyedül izgulok, hiszen a testvérem is vár a nagy HÍR-re, hiszen ő is most érettségizett (rendesen, nem másodjára). Tényleg, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen hihetetlenül jó lesz, ha bekerülök. Már annyira várom, elmondani sem tudom. Folyamatosan nézelődök, hogy s mint lesz, anatómiai atlasszal fekszek, kelek. És olyan hosszúnak tűnik ez a 8 nap, nem tudom, hogy fogom majd kivárni. De lehet arról is beszélnem kéne, miért is indítottam útnak ezt a blogot. Már régóta érlelődött bennem, hogy ha felvesznek, blogot kéne írnom arról, mi történik velem az egyetemen, hogyan tanulok, stb. Elsősorban azért is, mert ha nem is tudok elmesélni mindent élőben az itthoniaknak, akkor ők el tudják olvasni és velem együtt élhetik át az egészet. Remélem tetszeni fog nekik és tényleg fogják olvasni. És azt is remélem, hogy lesz időm az írásra, ha csak egy kevés mondat erejéig is, mert tudom, hogy majd rengeteget kell majd tanulnom. De szeretnék ennek ellenére minden rosszról, jóról, bánatról, örömről beszámolni. De mindaddig ki kell várnom A NAP-ot. És addig is még van 8 nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése