!!!!!!!!!

Éééééééééés megvan a végeredmény!!!!! Mondhatni ősztől a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának hallgatója leszek!!! El se hiszem. Az egész úgy volt, hogy már este 7 órától tűkön ültem, próbáltam bejutni felvire, hátha kiderül valamicske információ, de sajnos nem, így tovább kellett izgulnom. Aztán 8 óra előtt körülbelül 10 perccel odamentem anyához és apához a nappaliba, akik már várták a híreket a tévében, hogy kihirdessék a pontokat. Nagyon izgultunk mindannyian, nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz. Akkor még azt hittem, hogy esélyem sincs a budapesti egyetemre bekerülni, Debrecenben bíztam. És akkor eljött a 8 óra. Kapcsolták a Margitszigetet, ahol már visszaszámoltak: 5, 4, 3, 2, 1, és a kivetítőn megjelent a 100 legnépszerűbb egyetem, amelyekre jelentkeztek. Próbáltuk kivenni, hogy mi van a kivetítőn, de nem lehetett látni rajta semmit se, olyan apró volt minden. Aztán a riporter elkezdett beszélni, aztán csak annyit hallottam, hogy Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar 435 pont... 435?? Hogyan? Nekem hány pontom is van? 442. 442 az több mint 435. Te jó ééég!!! Akkor ezek szerint engem felvettek. Elkezdtem sikítozni. És ugrálni. Aztán apával együtt ugráltunk. Aztán csak annyi járt az eszemben, hogy ez igaz? Tényleg lehetséges? De még nem örülhettünk eléggé, hiszen akkor még a testvéremről nem tudtunk semmit, ahova ő jelentkezett, azt az egyetemet nem mondták be a tévében. Az ő eredményét interneten próbáltuk kideríteni, de csaknem sikerült, hiszen gondolom mindenki próbálta kideríteni a sajátját, és emiatt teljesen lefagyott a rendszer. De végül hála Istennek testvérem is jó helyre került. Felvették a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsész karára történelem szakra. Nagyon nagyon boldogok voltunk. Akkor már együtt sírtunk és nevettünk. Hiszen mindketten oda kerültünk, ahova szerettük volna. És így utólag (persze), egyáltalán nem bánom, hogy vártam egy évet és tanultam minden erőmmel, hogy ebben az évben sikerüljön. És sikerült, és nagyon megérte. Még mindig alig hiszem el. A blogom címe pedig, hogy várakozás, már új értelmet nyert. Eddig vártam az érettségit, a ponthatárokat, most a vaskos borítékot várom a hivatalos felvételiről, a gólyatábort és az egyetemet. Szóval a várakozás nem ér véget sajnos, és valószínűleg soha sem fog. Hiszen ha majd elkezdődik az egyetem, majd biztos az első boncolást, az első demókat és az első vizsgákat fogom várni, majd pedig az első év végét. Persze az előbbieket csak kíváncsiságból. :) Várom azt is, hogy a testvéremmel együtt felköltözzünk Budapestre a kislakásba, várom, hogy olyan lányosra berendezzük. :) Minden olyan izgalmas és egyben félelmetes is. Hiszen ez mutatja azt, hogy felnőttünk. És ez nagyon fura. Mert még nem érzem magam olyan felnőttnek, viszont egyetemistának sem. De ez most meg fog változni. Mivel egyetemista lettem. :) A SOTÉn!!! Kimondani, akarom mondani leírni is nagyon jó. ÁOK-ás diák lettem!