A mai nap megint olyan szomorkásan indult, mert megint üldögéltem ott egyedül a nővérszobában, de aztán szerencsére az egyik nővér átadott egy orvosnak. Egy fiatal doktornő, akivel amikor kettesben maradtunk elkezdett hozzám magyarul beszélni. Nagyon megörültem neki. Persze csak egy kicsit tudott, kiderült, hogy egy vagy két évig Debrecenben tanult. De mondta, higy én meg egész jól beszélek. Ezután elmentünk egy konzíliumra, ahol rengeteg orvos és orvostanhallgató volt, ott viszont már semmit se értettem csak a latin szavakat, de itt úgy vettem észre, hogy nem olyan gyakran használják a latint mint nálunk otthon. Viszont láthattam a kivetítőn nagyon szép CT képeket. Itt se tudtam kivenni a beszédből, hogy mi lehetett a gond, talán mindig a gyomornál állították meg a felvételt és mindenki nagyon nézte, úgyhogy én is nagyon néztem. Ezután sajnos kiderült, hogy Anna -mert így hívták a kicsit magyarul beszélő doktornőt- megy haza, mert ügyeletes volt, és így már nem is fogok vele többet találkozni sajnos. De átadott egy aranyos orvostanhallgatónak, akit Klaudiának hívtak. Vele elmentünk vért venni, én csak néztem,mert nekem lehet nem is szabadna vért vennem még nem tudom. Majd elmentem vizitre, de az akkori doktornő nagyon nem volt szimpatikus és nagyon csúnyán érthetetlenül beszélt. Itt egy másik orvostanhallgatóval voltam együtt, Inessel, aki már vizsgálhatott is. Majd Inessel lementünk a betegfelvételre, ahol meghallgattam pár anamnézisfelvételt és megnéztem egy betegvizsgálatot. Sajnos nem csináltam semmit se csak álltam ott, nem szívesen adják oda a munkát. Ezért inkább visszamentem, hogy van-e valami tennivaló a nővéreknél, de ott se volt semmi, ezért megint elmentem vizitelni, viszont egy másik orvossal. Aki szebben is beszélt, gondolom a rám való tekintettel, és aranyosabb is volt. Csak az volt a gond , hogy a vizit végetért és utána nem volt mit tenni. A nővérek nem tudtak munkát adni más látnivaló pedig nem volt. Aztán egyszer csak lemehettem az endoszkópiára és megnézhettem egy szívultrahangot. Szívultrahangot már Magyarországon is láttam, de hát nem értek még hozzá, nem nagyon tudtam hogy mi van a képernyőn a szívnek éppen melyik része, de az orvos nem is magyarázott. Éppen ezért olyan vegyes érzéseim vannak, valaki olyan aranyos és állandóan magyaráz, valaki pedig rám se néz pedig ott állok mellette és hozzám se szól. Nem tudom, hoigy a nyelvi nehézségek miatt van ez így, pedig ma már azért az ő beszédjükből is többet értettem, mint tegnap. És nem tudom, hogy nem akarnak és direkt ezen az érthetetlen furcsa nyelven beszélnek velem vagy nem tudnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése