Gólyahajó

Csütörtökön volt a gólyahajó. A Betűvel a Nagymező utcában találkoztunk a Chehoban. Nem voltunk olyan sokan, a tanulás miatt nem jöttek gondolom. A Cheho-ból trolival mentünk a Batthyány térre, onnan indult a hajó. Az Európa... Kék UV fénnyel volt kivilágítva, nagyon szép volt. És a legjobb, az összes betű skandálta az indulóját, nagyon jó hangulatban volt mindenki. Aztán szólították a C betűt, mehettünk fel a hajóra. Annyira szép volt, és mindenki olyan de olyan vidám volt. Mentünk táncolni, aztán amikor elindultunk kimentünk és néztük Budapest fényeit. :) Jöttek sorra a hidak és mindenkinek integettünk, kiabáltunk, sikítoztunk. A buli hajnalig tartott és másnap mindenki hulla fáradtan ment a suliba, de megérte... :D 

Biostatisztika...miééért

Ez eddig a legutálatosabb tantárgy. De tényleg. Lehet, sőt van egy olyan érzésem, hogy biztos csak nekem nem tetszik. Lehet, hogy jobb lenne ha rendesen tudnám az excel-t használni. Ugyanis az excel-lel dolgozunk. Függvényeket számolunk meg mindenféle statisztikai dolgokat, de nem megy. Egy ideig tudom követni az utasításokat, de aztán elvesztem a fonalat, mert mindenhova csak kattintgatok meg írogatok aztán egyszer csak már máshol vannak, mint én. Szerintem semmi szükségem nem lesz rá. Vagyis nagyon remélem... A betűhétvége ma kezdődne, csak a legutolsó pillanatban úgy döntöttem nem megyek. Kicsit rossz is, lelkiismeret furdalásom van, mert tudom mennyit készültek az instruktoraink is erre, de rengeteget kell tanulni. A másik meg, hogy mindenki hulla fáradt. Nem hiányzik most három nap bulizás. A fő célja a betűhétvégének az, hogy azokkal is megismerkedjünk, akik nem voltak gólyatáborban. Hát én már mindenkivel megismerkedtem, szóval erről például nem maradok le. Meg együtt leszünk még jó esetben hat évig. A hétvégén rengeteget kell majd tanulnom. Latinból a jövő héten írjuk meg az első dolgozatunkat és nagyon bonyolult. Mindenféle hülye ragozás meg végződés. Anatómiából már a egész felső végtag fel van adva (csontok, ízületek, erek, idegek). De nemcsak a latin nevük, hanem kell a hozzávaló 'mese' is. És már csak három hét van hátra az első demóig... :O

Preparáltunk

Izgalommal mentünk a Humánmorfológiai Intézet felé, hiszen tudtuk ma lesz az első boncolásunk. Így utólag helyesebb a preparálást mondani, ugyanis nem egy egész tetemet kaptunk, hanem a tananyaggal kapcsolatos felkart, alkart, vállat, lapockát, amiket ki kellett preparálnunk. Mivel az ízületeket vettük a héten ezért azokat kellett kiemelnünk a prepin. A csoport párokba rendeződött és lehetett jelentkezni a prepikért. ími egy teljes kézfejet kaptunk aminek még megvolt egy kicsit az alkar része. Mielőtt még elkezdtük volna féltem, hogy fogom bírni. Nem a szikés-csipeszes részét, hanem magát a tudatot... De hálistennek semmi gond nem volt. A formalinnak egy kicsit szúrós, idegen szaga volt, de meg lehetett szokni. Miután megtanultuk, hogyan helyezzük be a pengét a szikébe. illetve milyen a helyes kéztartás megkezdődhetett a munka. Nem igazán tudtuk hogyan is lássunk hozzá, rengeteg izom volt még rajta azokat mind le kellett csipegetnünk. Ahogy egyre tisztult a kép annál érdekesebb volt, hiszen megtaláltuk a csuklóízületet és a különböző szalagokat is. Így utólag azt mondhatom tetszett. Jövő órán is folytatjuk a preparálást, mivel nagyon sok időt igénybevesz. Remélem szépen ki tudjuk dolgozni és jó jegyet kapunk majd rá, :)

Anatómia szendvics

Ma tényleg egy anatómia szendvicsben volt részünk. :D Kezdtünk egy szövettan gyakorlattal (amiről sikeresen elkéstem), aztán egy anatómia előadással folytattuk, és végül anatómia gyakorlattal zártuk a napot. A szövettan gyakorlat most sokkal jobb volt, mint az előző. A gyakorlat vezető is megdicsért. Az egyrétegű hámokkal foglalkoztunk. Megvizsgáltuk az epehólyag, a légcső és a hasnyálmirigy hámszövetét. Sajnos megint nem sikerült beállítani a mikroszkópomat, ezért segítséget kellett kérnem. A gyakvezetőm készségesen segített is, de amikor nagyobb nagyításra tekertem a kép eltűnt csakúgy, mint első alkalommal. És megint nem mertem szólni... Addig-addig tekergettem a dolgokat, amit csak lehetett tekerni a mikroszkópon, hogy végre sikerült beállítanom. Rájöttem magamtól, hogy mit nem állítottam be eddig. Olyan boldog voltam, mert azután szerencsére csak sikerélményem volt, mert mindent élesen láttam. A feladatunk pedig az volt, hogy bizonyos sejteket, szöveteket keressünk a metszeten. Hengerhámsejteket, köbhámsejteket, illetve endothel lapsejteket. Ha megtaláltuk a sejtet szólni kellett, a tanár úr is megnézte, és vagy dicséretet kaptunk vagy annyit, hogy keresgéljünk tovább. Nekem is mondta, hogy nagyon szép munka, bár egy kicsit vicces volt, mert megkérdezte, hogy maga kicsoda is? Enikő? :P Akkor én kijavítottam természetesen remélve, hogy majd megjegyzi a nevem. :) Anatómia gyakorlaton pedig továbbvettük a felső végtag csontjait, azon belül is a kéz csontjait. Mondhatjuk azt is, hogy játszottunk egy jót, mivel megkaptuk a kéz összes csontját és nekünk csoportokban ki kellett rakni belőlük a kezet majd eldönteni melyik oldali kezet raktuk össze. Nagyon könnyűnek tűnt először, aztán legalább fél órán keresztül azon gondolkoztunk, hogy az apró kis kéztőcsontok, hogyan is illeszkednek egymáshoz. Persze amikor már sikerült kiderítenünk melyik-melyik utána már jó móka volt. A holnapi anatómia gyakorlaton már boncolni fogunk. Remélem minden rendben lesz. ;)

Első hét

Huh már elég régen írtam, szóval lesz miről mesélnem. Végre vége van az első hétnek. Lehet csodálkozni, hogy azt írom 'végre'. Alig vártam, hogy vége legyen. Nem azért mert rossz volt, vagy nem tetszett, hanem mert nagyon kimerítő volt, elfáradtam. Bármikor órák közben egy kicsit meg tudtam pihenni, vagy felültem a buszra elaludtam. Ha hazaértem akkor is az volt az első, hogy egy kicsit lepihentem. De ez mostantól ilyen lesz, sőt csak még inkább ilyen. Háttérbe kerül a szórakozás, kikapcsolódás, és előtérbe kerül a tanulás. Na de elég a panaszkodásból. :) Inkább elmesélem azt, miért is volt (mindemellett) ez hét nagyon jó. Hétfőn reggel 8-kor orvosi kémia gyakorlattal kezdtünk. Lementek a szokásos dolgok, bemutatkozás, mért szeretnék orvos lenni, milyen tankönyvek kellenek, milyen számonkérésekre számíthatunk a félévben. Nagyjából nem is történt semmi más, egy picit elkezdtünk tanulni. A többi órára is nagyjából ez volt a jellemző, hiszen mindennel és mindenkivel most találkoztunk először. Legjobban eddig az orvosi kémia és a biofizika tetszik, de azok is leginkább csak az előadók miatt. Nagyon szimpatikusak és el tudják érni azt, hogy mindenképpen figyelj. És persze nagyon érdekesek is. Amire a legjobban kíváncsi voltam természetesen az anatómia volt. Izgalommal és örömmel léptem be a Humánmorfológiai Intézet kapuján, aztán amikor belekezdtünk az első szövettan gyakorlatba az örömöm és lelkesedésem egyből alábbhagyott. A gyakorlatvezetőnk nagyon szigorú, mellette jófej meg humoros, de nagyon félelmetes. Mindenkinek egy mikroszkóphoz kellett leülni, és kaptunk egy dobozt teli metszetekkel. A gyakvezető kiválasztotta a hármast, azt kellett tanulmányoznunk. Azt kellett gyakorolnunk, hogyan állítsuk be a mikroszkópot, hogy élesen lássuk az adott metszetet. Hát nekem ez egyáltalán nem sikerült. Akárhová tekergettem a pöcköket (persze van nekik nevük is, csak így egyszerűbb) sehogy sem akart kiélesedni a kép. Kérdezgettem a szomszédaimat, nekik milyen, bele is néztem az egyikbe, hát olyan éles volt, az enyém egyáltalán nem úgy nézett ki. Kezdtem aggódni, hogy lehetek ilyen béna. Hát mit volt tenni, gondoltam csak nem eszik meg a gyakvezető. Szóltam neki, hogy segítsen, erre ő azzal a szófordulattal, hogy 'rögtön szívem' hipp-hopp ott termett és beállította nekem. Utána már elégedett voltam, hogy végre én is élesen látom az akkor már kiderült epehólyag falát. Ezután viszont nagyobb nagyításra kellett tekerni. Tekertem is, belenéztem és semmi. Teljesen eltűnt a kép, pedig úgy csináltam mindent ahogy mondták. Visszatekertem hátha visszajön az előző, de már az sem működött. Hát teljesen kétségbe voltam esve, mivel a többiek végig a mikroszkópba bámultak, mivel gondolom ők jól csinálták a tekerést. Az óra ezután véget ért, és én szomorúan távoztam a szövettan teremből. Majd anatómia gyakorlat következett, aminek helyszíne a felső bonctermekben volt... Felső bonctermek... Ahogy mentünk fölfelé egyre hűvösebb lett, és egyre több hatalmas fémládák álltak a folyosókon. Nem volt olyan jó érzés köztük sétálni, sejtve, hogy mik is, úgy értem kik is lehetnek bennük. A gyakvezető már várt minket, siettetett is minket, hogy az óra már kezdődne, gyorsan pakoljuk le a dolgainkat. Befelé menet köpenyt kellett felvennünk, ami nagyon tetszett, orvososan néztünk ki mindannyian. :) De ez az öröm se tartott sokáig, mert belépve megpillanthattunk két boncasztalt körülötte székekkel. Azon gondolkodtam csaknem rögtön első órán nekiesünk boncolni, hiszen még csonttan lesz az első félévben. Leültünk, és két fiúnak nem jutott hely. Ők megkérdezték hogy lehet-e arra a padkára ülni. Mire a tanár úr azt felelte, hogy persze, ha nem zavarja magukat, hogy halottak vannak alattuk. Erre a fiúk felpattantak, mire ő: ' ja nem az tényleg csak egy padka, tessenek helyet foglalni'... Az óra elején itt is megtörténtek a szokásos adminisztrációs, bemutatkozós dolgok, aztán el is kezdtük. Irányjelzéseket vettünk, illetve már elkezdtük a felső végtag csontjait, a kulcscsontot és a lapockát. Egy óra elteltével már kérdezett minket a latin szavakból, de mi nem tudtunk válaszolni, csak néztünk erre ő csodálkozva az felelte, hogy még egy óra után se tudtuk megjegyezni a dolgokat, mi lesz velünk később? :O A következő héten már felelünk a felső végtag csontjaiból. Most is azt tanulom... 

Cellemirtóóók

Vasárnap jöttem haza a gólyatáborból, azóta szinte folyamatosan a pihenés a programom, hiszen alig aludtunk. Nagyon, nagyon, nagyon jóóól éreztem magam. Hatalmas élmény volt. Rengeteg barátot szereztem, nagyon sok éneket és játékot tanultam. Hihetetlen, hogy az instruktoraink mennyit dolgoztak csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Minden percre pontosan meg volt tervezve, hova megyünk, kivel, mit fogunk csinálni. Egyszerűen elképesztő volt!! :D Külön gólyavonattal mentünk le Tatára, de előtte a délinél a gödörben is rengeteg programmal vártak minket. Ott kaptuk meg a fekete pólónkat, mi voltunk a Cellemirtók (ugye a C betű miatt). Már ott összeismerkedtem pár emberrel, mindenki nagyon aranyos és kedves volt velem. Minden napnak meg volt a témája, első napon fórum nap volt, de volt sport- és strandnap is. Sosem pihentünk, mindig voltunk valamilyen programon, ha nem akkor is játszottunk mindenfélét. Ez volt a nyaramnak az egyik legjobb része. Még most sem tértem teljesen magamhoz, annyira jó volt. Szívesen visszamennék, persze csak ha már teljesen kialudtam magam. :P Rengeteg indulót tanultunk, amiket mindig kiabálnunk kellett, emiatt teljesen berekedve jöttem haza, de megérte. Minden este buli volt, egyik nap retro buli, máskor meg cowboy- és alien party. A búcsúbuli napján pedig le sem feküdtünk, reggelig táncoltunk. Az egész tábor. Ez körülbelül 1000 embert jelentett. Olyan jó volt látni azt a sok embert, mindenki örült, mosolygott, táncolt. Mindig emlékezni fogok erre a táborra, minden részletére. Felejthetetlen volt. És ez nagyrészt a fantasztikus instruktoraink érdeme volt. Nagyon megszerettem őket, hihetetlenül aranyosak voltak. És a gólyatábor csak a kezdet volt! :) Be kell szereznem egy határidőnaplót, olyan sok programot szerveztek még nekünk, hogy nem tudom majd számon tartani őket. :P Legközelebb egy medencés party-n találkozunk, majd lesz szemeszter nyitó buli is, illetve beszéltek még nekünk egy bizonyos betűhétvégéről is, ahol azokkal a csoporttársainkkal ismerkedünk meg, akik nem jöttek gólyatáborba. Nagyon jó kis csapat jött össze, és ugye azt mindenki tudja, hogy: 
C BETŰ, LEGJOBB A C BETŰ, MINDIG A C BETŰ, EZ NAGYSZERŰ SÁLÁLÁLÁLÁLÁ!!!!!!!!!

Cellemírtók

Gólyatáboros levél

Megérkezett végre a második várva-várt levelem. Olyan sokára jött, hogy alig győztem kivárni. Minden délelőttöt a postaláda bámulásával töltöttem, és napokig semmi nem történt. Már mindenki aggodalmaskodott, hogy mikor érkeznek már meg a levelek az instruktoroktól, ők meg nem győztek nyugtatgatni bennünket, hogy ne aggódjunk, már feladták a leveleket, a többi a posta dolga. Aztán valamelyik délután végre ott volt a levél a postaládában. :) A szívem majd kiugrott, de komolyan, mert már olyan régóta vártam rá, hiszen ebből a levélből derült ki, hogy melyik betűbe kerülök. Szerintem még ilyen gyorsan egyszer sem téptem fel egy levelet, és amikor kibontottam ott volt a papíron: 'Nagy szeretettel üdvözlünk a C betűben!! Örülünk, hogy jelentkeztél a gólyatáborba, már alig várjuk, hogy megismerjünk! :) ' Olyan nagyszerű érzés fogott el, hogy elmondani nem tudom, pedig szinte semmit sem tudok arról, hogy milyen lesz a C betűben, mivel jár az, hogy C betűs lettem. De nem érdekelt, olvastam tovább gyorsan, hiszen még mindig kíváncsi voltam, mit írhattak még nekem. Arról volt szó még benne, hogy mikor, hol lesz a tábor, miket vigyünk, hol találkozunk. Kézzel írták a levelet, és ez olyan aranyos, olyan személyes, tényleg elhittem azt, hogy várnak engem, várják, hogy megismerhessenek. :) Ami érdekes volt és nagyon vicces, vinnünk kell retrocuccot, valamint ,,cowboy és alien"-party felszerést. Ezen kívül még ipari mennyiségű Brownies-t. :D Nem tudom, hogy a betűben hányan leszünk, de szeretném ha majd mindenkinek jutna belőle, így valószínűleg jó sokat kell majd csinálnunk. A csipet-csapattal a déliben találkozunk, a C betűt és a fekete pólósokat kell keresnünk. Alig várom!! De biztos nagyon-nagyon jó lesz. Küldtek nekünk videót is, ami tényleg csak azt igazolja, hogy szerintem nagyszerű lesz!!! :D
http://golya.iocs.hu/tabor/7-6-5-4-3-2-1/