Első hét

Huh már elég régen írtam, szóval lesz miről mesélnem. Végre vége van az első hétnek. Lehet csodálkozni, hogy azt írom 'végre'. Alig vártam, hogy vége legyen. Nem azért mert rossz volt, vagy nem tetszett, hanem mert nagyon kimerítő volt, elfáradtam. Bármikor órák közben egy kicsit meg tudtam pihenni, vagy felültem a buszra elaludtam. Ha hazaértem akkor is az volt az első, hogy egy kicsit lepihentem. De ez mostantól ilyen lesz, sőt csak még inkább ilyen. Háttérbe kerül a szórakozás, kikapcsolódás, és előtérbe kerül a tanulás. Na de elég a panaszkodásból. :) Inkább elmesélem azt, miért is volt (mindemellett) ez hét nagyon jó. Hétfőn reggel 8-kor orvosi kémia gyakorlattal kezdtünk. Lementek a szokásos dolgok, bemutatkozás, mért szeretnék orvos lenni, milyen tankönyvek kellenek, milyen számonkérésekre számíthatunk a félévben. Nagyjából nem is történt semmi más, egy picit elkezdtünk tanulni. A többi órára is nagyjából ez volt a jellemző, hiszen mindennel és mindenkivel most találkoztunk először. Legjobban eddig az orvosi kémia és a biofizika tetszik, de azok is leginkább csak az előadók miatt. Nagyon szimpatikusak és el tudják érni azt, hogy mindenképpen figyelj. És persze nagyon érdekesek is. Amire a legjobban kíváncsi voltam természetesen az anatómia volt. Izgalommal és örömmel léptem be a Humánmorfológiai Intézet kapuján, aztán amikor belekezdtünk az első szövettan gyakorlatba az örömöm és lelkesedésem egyből alábbhagyott. A gyakorlatvezetőnk nagyon szigorú, mellette jófej meg humoros, de nagyon félelmetes. Mindenkinek egy mikroszkóphoz kellett leülni, és kaptunk egy dobozt teli metszetekkel. A gyakvezető kiválasztotta a hármast, azt kellett tanulmányoznunk. Azt kellett gyakorolnunk, hogyan állítsuk be a mikroszkópot, hogy élesen lássuk az adott metszetet. Hát nekem ez egyáltalán nem sikerült. Akárhová tekergettem a pöcköket (persze van nekik nevük is, csak így egyszerűbb) sehogy sem akart kiélesedni a kép. Kérdezgettem a szomszédaimat, nekik milyen, bele is néztem az egyikbe, hát olyan éles volt, az enyém egyáltalán nem úgy nézett ki. Kezdtem aggódni, hogy lehetek ilyen béna. Hát mit volt tenni, gondoltam csak nem eszik meg a gyakvezető. Szóltam neki, hogy segítsen, erre ő azzal a szófordulattal, hogy 'rögtön szívem' hipp-hopp ott termett és beállította nekem. Utána már elégedett voltam, hogy végre én is élesen látom az akkor már kiderült epehólyag falát. Ezután viszont nagyobb nagyításra kellett tekerni. Tekertem is, belenéztem és semmi. Teljesen eltűnt a kép, pedig úgy csináltam mindent ahogy mondták. Visszatekertem hátha visszajön az előző, de már az sem működött. Hát teljesen kétségbe voltam esve, mivel a többiek végig a mikroszkópba bámultak, mivel gondolom ők jól csinálták a tekerést. Az óra ezután véget ért, és én szomorúan távoztam a szövettan teremből. Majd anatómia gyakorlat következett, aminek helyszíne a felső bonctermekben volt... Felső bonctermek... Ahogy mentünk fölfelé egyre hűvösebb lett, és egyre több hatalmas fémládák álltak a folyosókon. Nem volt olyan jó érzés köztük sétálni, sejtve, hogy mik is, úgy értem kik is lehetnek bennük. A gyakvezető már várt minket, siettetett is minket, hogy az óra már kezdődne, gyorsan pakoljuk le a dolgainkat. Befelé menet köpenyt kellett felvennünk, ami nagyon tetszett, orvososan néztünk ki mindannyian. :) De ez az öröm se tartott sokáig, mert belépve megpillanthattunk két boncasztalt körülötte székekkel. Azon gondolkodtam csaknem rögtön első órán nekiesünk boncolni, hiszen még csonttan lesz az első félévben. Leültünk, és két fiúnak nem jutott hely. Ők megkérdezték hogy lehet-e arra a padkára ülni. Mire a tanár úr azt felelte, hogy persze, ha nem zavarja magukat, hogy halottak vannak alattuk. Erre a fiúk felpattantak, mire ő: ' ja nem az tényleg csak egy padka, tessenek helyet foglalni'... Az óra elején itt is megtörténtek a szokásos adminisztrációs, bemutatkozós dolgok, aztán el is kezdtük. Irányjelzéseket vettünk, illetve már elkezdtük a felső végtag csontjait, a kulcscsontot és a lapockát. Egy óra elteltével már kérdezett minket a latin szavakból, de mi nem tudtunk válaszolni, csak néztünk erre ő csodálkozva az felelte, hogy még egy óra után se tudtuk megjegyezni a dolgokat, mi lesz velünk később? :O A következő héten már felelünk a felső végtag csontjaiból. Most is azt tanulom...