'A' vizsga

Anatómia-, szövet- és fejlődéstan tantárgy: 4

Juppíííííííí!!! :D

A vizsgaidőszakban erre is kell egy kis időt szánni... :)

Gólyabál és minden amit még nem...

Sajnos elég rég nem írtam, szóval lesz mesélni valóm bőven. :) Először is túl vagyok minden demón. Egy kivételével minden sikerült. Az a fránya biostatisztika... De meglett a sejtbiosz és a fizika. :D És nekem a fizika volt a lényeg, attól féltem a legjobban. A statisztikát meg majd újra kell írnom, de nem vagyok szomorú, mert a fizika és statisztika eredménye egyszerre derült ki, és olyannyira örültem a fizikának, hogy mellette eltörpült az, hogy nem sikerült a stat (ez azóta is így van ;) ).  További mesélni való még, hogy már lassan több, mint egy hete fent lakunk a húgommal a lakásunkban és nagyon nagyon jó. Sokkal több időnk van mindenre, mint akkor amikor még bejárósok voltunk. A lakást meg nagyon szeretjük. Olyan kis aranyosan otthonos, nekünk való. Bár azért jó volt hazajönni a hosszú hétvégére. Hiszen mégiscsak a saját szobámban vagyok, itthon van a cicánk, aki már nagyon nagyon hiányzott nekünk. Aztán a héten végre végre tudtam találkozni a barátnőimmel. Olyan jó volt. :) Beültünk egy ilyen kávézós helyre, annyira hangulatos volt. A falak régi újságokkal voltak kitapétázva, boros üvegekből volt a lámpa, minden olyan régies volt. Remélem máskor is megyünk majd. Na és akkor hát úgymond a legnagyobb esemény ezek közül a gólyabál volt. :) Sajnos aznap, szombaton munkanap volt, de csak egy kémia előadást kellett kibírni (mint utólag kiderült egy biostatisztikát is ki kellett volna, csak pont akkor kezdődött, amikor a gólyabál, ki gondolta volna, hogy megtartják... hát, rosszul gondoltuk). A gólyabál a NET-ben volt, minden olyan szépen fel volt díszítve, mindenki szép ruhában, kiöltözve, nagyon szép látvány volt. Nekünk, csak gólyáknak volt egy zárt körű része, amikor volt a keringő, meg palotás, illetve felsőbb évesek különböző dolgokkal szórakoztattak minket. Valamint itt adták elő a betűk a táncaikat, mi, a C betű is táncoltunk. :) Majd a zárt körű rész után pezsgőztünk, aztán szabadok voltunk, mehettünk amerre csak szerettünk volna. Volt koncert, dj, büfés, sörös, teás, koktélos standok. Az egész gólyabálnak, csakúgy, mint a gólyatábornak ilyen cirkuszos, varázslatos hangulata volt, éppen ezért cilinderekkel, varázspálcával, bohócorral pózolva lehetett fényképezkedni. :) Az egész bált végigtáncoltuk. A végén már mezítláb, mert mi lányok már nem bírtuk a magas sarkúban. A lényeg, hogy nagyon jó volt, ugyanolyan jó élmény marad, mint a gólyatábor. :) Sajnos nem tartott sokáig a jókedv, másnap sokáig aludtam, aztán rá kellett jönnöm, hogy rengeteg tanulnivalóm lesz. Csaknem akaródzott nekilátni a tanulásnak, gondoltam úgyis hosszú hétvége lesz, majd mindent megtanulok akkor. Hát nem jól tettem. De remélem be tudom hozni a lemaradásom... :)

Gólyabál

Költözködünk :)

Első anatómia demonstráció

Ötös, ötös, ötös lett!!!!! Annyit, de annyit tanultam, hogy már szó szerint fájt az agyam. De megérte... Tegnap este későig ismételtem, hogy minden menjen. Reggel olyan hasfájással, fogzsibbadással és gombóccal a torkomban ébredtem. hogy szinte biztos voltam benne semmit sem tudok, minden összekavarodott bennem. Rengeteg mindent kellett megjegyeznünk: felső végtag csontjai, ízületei, izmai, erei idegei. Nagyon szerettem tanulni, és viszonylag egy idő után már könnyebben is ment, de a reggel szörnyű volt. Mikorra beértem reggel az intézetbe már elég sokan ott voltak, ki voltak készítve a 'karok' demonstrációra készen. Az utolsó pillanatban befutott hozzánk a gyakorlat vezetőnk (Tiriritarara papánk), hogy gyorsan-gyorsan tegyük el azokat amikből nem akarunk vizsgázni, de ezután nem sokkal mikor nekiálltunk volna nézelődni, bejöttek a demonstrátoraink. Ketten voltak, én csak a vége felé kerültem sorra, és szerencsére a szimpatikusabbhoz kerültem. A vállizmokról kellett beszélnem (nevük, helyük, tapadásuk, funkciójuk, beidegzésük), majd néhány eret, ideget és még más izmokat kellett megmutatnom és beszélnem róluk. Egy dolgot nem tudtam, hogy a mediális hónaljrésen melyik képlet halad át. Hát ezt én nem tanultam, valószínűleg kimaradhatott valahol, de most már tudom: az Arteria circumflexa scapulae. :) Aztán azt mondta, hogy mivel csak egy dolgot nem tudtam, ezért ötös. Olyan boldog voltam, nem hittem volna, hogy végül ötös lesz. :) És még mindig nincs pihenés, nincs megállás (ki tudja mikor lesz?) mert jövő héten sejtbiológiából, latinból, biofizikából és statisztikából lesz demó, arra kell készülni nagyon nagyon. De most már nyugodtabb vagyok, hogy túl vagyok az anatómián és a kémián (ami szintén sikerült, nem olyan szépen, mint az anatómia, de a lényeg, hogy megvan :) ). A legnagyobb izgalom ezek után, hogy szombaton költözködünk. Végre készen lett a lakás, és jövő héttől a húgommal együtt már mi is 'pesti' (valóban budai) lányok leszünk. :)

Gólyahajó

Csütörtökön volt a gólyahajó. A Betűvel a Nagymező utcában találkoztunk a Chehoban. Nem voltunk olyan sokan, a tanulás miatt nem jöttek gondolom. A Cheho-ból trolival mentünk a Batthyány térre, onnan indult a hajó. Az Európa... Kék UV fénnyel volt kivilágítva, nagyon szép volt. És a legjobb, az összes betű skandálta az indulóját, nagyon jó hangulatban volt mindenki. Aztán szólították a C betűt, mehettünk fel a hajóra. Annyira szép volt, és mindenki olyan de olyan vidám volt. Mentünk táncolni, aztán amikor elindultunk kimentünk és néztük Budapest fényeit. :) Jöttek sorra a hidak és mindenkinek integettünk, kiabáltunk, sikítoztunk. A buli hajnalig tartott és másnap mindenki hulla fáradtan ment a suliba, de megérte... :D 

Biostatisztika...miééért

Ez eddig a legutálatosabb tantárgy. De tényleg. Lehet, sőt van egy olyan érzésem, hogy biztos csak nekem nem tetszik. Lehet, hogy jobb lenne ha rendesen tudnám az excel-t használni. Ugyanis az excel-lel dolgozunk. Függvényeket számolunk meg mindenféle statisztikai dolgokat, de nem megy. Egy ideig tudom követni az utasításokat, de aztán elvesztem a fonalat, mert mindenhova csak kattintgatok meg írogatok aztán egyszer csak már máshol vannak, mint én. Szerintem semmi szükségem nem lesz rá. Vagyis nagyon remélem... A betűhétvége ma kezdődne, csak a legutolsó pillanatban úgy döntöttem nem megyek. Kicsit rossz is, lelkiismeret furdalásom van, mert tudom mennyit készültek az instruktoraink is erre, de rengeteget kell tanulni. A másik meg, hogy mindenki hulla fáradt. Nem hiányzik most három nap bulizás. A fő célja a betűhétvégének az, hogy azokkal is megismerkedjünk, akik nem voltak gólyatáborban. Hát én már mindenkivel megismerkedtem, szóval erről például nem maradok le. Meg együtt leszünk még jó esetben hat évig. A hétvégén rengeteget kell majd tanulnom. Latinból a jövő héten írjuk meg az első dolgozatunkat és nagyon bonyolult. Mindenféle hülye ragozás meg végződés. Anatómiából már a egész felső végtag fel van adva (csontok, ízületek, erek, idegek). De nemcsak a latin nevük, hanem kell a hozzávaló 'mese' is. És már csak három hét van hátra az első demóig... :O

Preparáltunk

Izgalommal mentünk a Humánmorfológiai Intézet felé, hiszen tudtuk ma lesz az első boncolásunk. Így utólag helyesebb a preparálást mondani, ugyanis nem egy egész tetemet kaptunk, hanem a tananyaggal kapcsolatos felkart, alkart, vállat, lapockát, amiket ki kellett preparálnunk. Mivel az ízületeket vettük a héten ezért azokat kellett kiemelnünk a prepin. A csoport párokba rendeződött és lehetett jelentkezni a prepikért. ími egy teljes kézfejet kaptunk aminek még megvolt egy kicsit az alkar része. Mielőtt még elkezdtük volna féltem, hogy fogom bírni. Nem a szikés-csipeszes részét, hanem magát a tudatot... De hálistennek semmi gond nem volt. A formalinnak egy kicsit szúrós, idegen szaga volt, de meg lehetett szokni. Miután megtanultuk, hogyan helyezzük be a pengét a szikébe. illetve milyen a helyes kéztartás megkezdődhetett a munka. Nem igazán tudtuk hogyan is lássunk hozzá, rengeteg izom volt még rajta azokat mind le kellett csipegetnünk. Ahogy egyre tisztult a kép annál érdekesebb volt, hiszen megtaláltuk a csuklóízületet és a különböző szalagokat is. Így utólag azt mondhatom tetszett. Jövő órán is folytatjuk a preparálást, mivel nagyon sok időt igénybevesz. Remélem szépen ki tudjuk dolgozni és jó jegyet kapunk majd rá, :)

Anatómia szendvics

Ma tényleg egy anatómia szendvicsben volt részünk. :D Kezdtünk egy szövettan gyakorlattal (amiről sikeresen elkéstem), aztán egy anatómia előadással folytattuk, és végül anatómia gyakorlattal zártuk a napot. A szövettan gyakorlat most sokkal jobb volt, mint az előző. A gyakorlat vezető is megdicsért. Az egyrétegű hámokkal foglalkoztunk. Megvizsgáltuk az epehólyag, a légcső és a hasnyálmirigy hámszövetét. Sajnos megint nem sikerült beállítani a mikroszkópomat, ezért segítséget kellett kérnem. A gyakvezetőm készségesen segített is, de amikor nagyobb nagyításra tekertem a kép eltűnt csakúgy, mint első alkalommal. És megint nem mertem szólni... Addig-addig tekergettem a dolgokat, amit csak lehetett tekerni a mikroszkópon, hogy végre sikerült beállítanom. Rájöttem magamtól, hogy mit nem állítottam be eddig. Olyan boldog voltam, mert azután szerencsére csak sikerélményem volt, mert mindent élesen láttam. A feladatunk pedig az volt, hogy bizonyos sejteket, szöveteket keressünk a metszeten. Hengerhámsejteket, köbhámsejteket, illetve endothel lapsejteket. Ha megtaláltuk a sejtet szólni kellett, a tanár úr is megnézte, és vagy dicséretet kaptunk vagy annyit, hogy keresgéljünk tovább. Nekem is mondta, hogy nagyon szép munka, bár egy kicsit vicces volt, mert megkérdezte, hogy maga kicsoda is? Enikő? :P Akkor én kijavítottam természetesen remélve, hogy majd megjegyzi a nevem. :) Anatómia gyakorlaton pedig továbbvettük a felső végtag csontjait, azon belül is a kéz csontjait. Mondhatjuk azt is, hogy játszottunk egy jót, mivel megkaptuk a kéz összes csontját és nekünk csoportokban ki kellett rakni belőlük a kezet majd eldönteni melyik oldali kezet raktuk össze. Nagyon könnyűnek tűnt először, aztán legalább fél órán keresztül azon gondolkoztunk, hogy az apró kis kéztőcsontok, hogyan is illeszkednek egymáshoz. Persze amikor már sikerült kiderítenünk melyik-melyik utána már jó móka volt. A holnapi anatómia gyakorlaton már boncolni fogunk. Remélem minden rendben lesz. ;)

Első hét

Huh már elég régen írtam, szóval lesz miről mesélnem. Végre vége van az első hétnek. Lehet csodálkozni, hogy azt írom 'végre'. Alig vártam, hogy vége legyen. Nem azért mert rossz volt, vagy nem tetszett, hanem mert nagyon kimerítő volt, elfáradtam. Bármikor órák közben egy kicsit meg tudtam pihenni, vagy felültem a buszra elaludtam. Ha hazaértem akkor is az volt az első, hogy egy kicsit lepihentem. De ez mostantól ilyen lesz, sőt csak még inkább ilyen. Háttérbe kerül a szórakozás, kikapcsolódás, és előtérbe kerül a tanulás. Na de elég a panaszkodásból. :) Inkább elmesélem azt, miért is volt (mindemellett) ez hét nagyon jó. Hétfőn reggel 8-kor orvosi kémia gyakorlattal kezdtünk. Lementek a szokásos dolgok, bemutatkozás, mért szeretnék orvos lenni, milyen tankönyvek kellenek, milyen számonkérésekre számíthatunk a félévben. Nagyjából nem is történt semmi más, egy picit elkezdtünk tanulni. A többi órára is nagyjából ez volt a jellemző, hiszen mindennel és mindenkivel most találkoztunk először. Legjobban eddig az orvosi kémia és a biofizika tetszik, de azok is leginkább csak az előadók miatt. Nagyon szimpatikusak és el tudják érni azt, hogy mindenképpen figyelj. És persze nagyon érdekesek is. Amire a legjobban kíváncsi voltam természetesen az anatómia volt. Izgalommal és örömmel léptem be a Humánmorfológiai Intézet kapuján, aztán amikor belekezdtünk az első szövettan gyakorlatba az örömöm és lelkesedésem egyből alábbhagyott. A gyakorlatvezetőnk nagyon szigorú, mellette jófej meg humoros, de nagyon félelmetes. Mindenkinek egy mikroszkóphoz kellett leülni, és kaptunk egy dobozt teli metszetekkel. A gyakvezető kiválasztotta a hármast, azt kellett tanulmányoznunk. Azt kellett gyakorolnunk, hogyan állítsuk be a mikroszkópot, hogy élesen lássuk az adott metszetet. Hát nekem ez egyáltalán nem sikerült. Akárhová tekergettem a pöcköket (persze van nekik nevük is, csak így egyszerűbb) sehogy sem akart kiélesedni a kép. Kérdezgettem a szomszédaimat, nekik milyen, bele is néztem az egyikbe, hát olyan éles volt, az enyém egyáltalán nem úgy nézett ki. Kezdtem aggódni, hogy lehetek ilyen béna. Hát mit volt tenni, gondoltam csak nem eszik meg a gyakvezető. Szóltam neki, hogy segítsen, erre ő azzal a szófordulattal, hogy 'rögtön szívem' hipp-hopp ott termett és beállította nekem. Utána már elégedett voltam, hogy végre én is élesen látom az akkor már kiderült epehólyag falát. Ezután viszont nagyobb nagyításra kellett tekerni. Tekertem is, belenéztem és semmi. Teljesen eltűnt a kép, pedig úgy csináltam mindent ahogy mondták. Visszatekertem hátha visszajön az előző, de már az sem működött. Hát teljesen kétségbe voltam esve, mivel a többiek végig a mikroszkópba bámultak, mivel gondolom ők jól csinálták a tekerést. Az óra ezután véget ért, és én szomorúan távoztam a szövettan teremből. Majd anatómia gyakorlat következett, aminek helyszíne a felső bonctermekben volt... Felső bonctermek... Ahogy mentünk fölfelé egyre hűvösebb lett, és egyre több hatalmas fémládák álltak a folyosókon. Nem volt olyan jó érzés köztük sétálni, sejtve, hogy mik is, úgy értem kik is lehetnek bennük. A gyakvezető már várt minket, siettetett is minket, hogy az óra már kezdődne, gyorsan pakoljuk le a dolgainkat. Befelé menet köpenyt kellett felvennünk, ami nagyon tetszett, orvososan néztünk ki mindannyian. :) De ez az öröm se tartott sokáig, mert belépve megpillanthattunk két boncasztalt körülötte székekkel. Azon gondolkodtam csaknem rögtön első órán nekiesünk boncolni, hiszen még csonttan lesz az első félévben. Leültünk, és két fiúnak nem jutott hely. Ők megkérdezték hogy lehet-e arra a padkára ülni. Mire a tanár úr azt felelte, hogy persze, ha nem zavarja magukat, hogy halottak vannak alattuk. Erre a fiúk felpattantak, mire ő: ' ja nem az tényleg csak egy padka, tessenek helyet foglalni'... Az óra elején itt is megtörténtek a szokásos adminisztrációs, bemutatkozós dolgok, aztán el is kezdtük. Irányjelzéseket vettünk, illetve már elkezdtük a felső végtag csontjait, a kulcscsontot és a lapockát. Egy óra elteltével már kérdezett minket a latin szavakból, de mi nem tudtunk válaszolni, csak néztünk erre ő csodálkozva az felelte, hogy még egy óra után se tudtuk megjegyezni a dolgokat, mi lesz velünk később? :O A következő héten már felelünk a felső végtag csontjaiból. Most is azt tanulom... 

Cellemirtóóók

Vasárnap jöttem haza a gólyatáborból, azóta szinte folyamatosan a pihenés a programom, hiszen alig aludtunk. Nagyon, nagyon, nagyon jóóól éreztem magam. Hatalmas élmény volt. Rengeteg barátot szereztem, nagyon sok éneket és játékot tanultam. Hihetetlen, hogy az instruktoraink mennyit dolgoztak csak azért, hogy mi jól érezzük magunkat. Minden percre pontosan meg volt tervezve, hova megyünk, kivel, mit fogunk csinálni. Egyszerűen elképesztő volt!! :D Külön gólyavonattal mentünk le Tatára, de előtte a délinél a gödörben is rengeteg programmal vártak minket. Ott kaptuk meg a fekete pólónkat, mi voltunk a Cellemirtók (ugye a C betű miatt). Már ott összeismerkedtem pár emberrel, mindenki nagyon aranyos és kedves volt velem. Minden napnak meg volt a témája, első napon fórum nap volt, de volt sport- és strandnap is. Sosem pihentünk, mindig voltunk valamilyen programon, ha nem akkor is játszottunk mindenfélét. Ez volt a nyaramnak az egyik legjobb része. Még most sem tértem teljesen magamhoz, annyira jó volt. Szívesen visszamennék, persze csak ha már teljesen kialudtam magam. :P Rengeteg indulót tanultunk, amiket mindig kiabálnunk kellett, emiatt teljesen berekedve jöttem haza, de megérte. Minden este buli volt, egyik nap retro buli, máskor meg cowboy- és alien party. A búcsúbuli napján pedig le sem feküdtünk, reggelig táncoltunk. Az egész tábor. Ez körülbelül 1000 embert jelentett. Olyan jó volt látni azt a sok embert, mindenki örült, mosolygott, táncolt. Mindig emlékezni fogok erre a táborra, minden részletére. Felejthetetlen volt. És ez nagyrészt a fantasztikus instruktoraink érdeme volt. Nagyon megszerettem őket, hihetetlenül aranyosak voltak. És a gólyatábor csak a kezdet volt! :) Be kell szereznem egy határidőnaplót, olyan sok programot szerveztek még nekünk, hogy nem tudom majd számon tartani őket. :P Legközelebb egy medencés party-n találkozunk, majd lesz szemeszter nyitó buli is, illetve beszéltek még nekünk egy bizonyos betűhétvégéről is, ahol azokkal a csoporttársainkkal ismerkedünk meg, akik nem jöttek gólyatáborba. Nagyon jó kis csapat jött össze, és ugye azt mindenki tudja, hogy: 
C BETŰ, LEGJOBB A C BETŰ, MINDIG A C BETŰ, EZ NAGYSZERŰ SÁLÁLÁLÁLÁLÁ!!!!!!!!!

Cellemírtók

Gólyatáboros levél

Megérkezett végre a második várva-várt levelem. Olyan sokára jött, hogy alig győztem kivárni. Minden délelőttöt a postaláda bámulásával töltöttem, és napokig semmi nem történt. Már mindenki aggodalmaskodott, hogy mikor érkeznek már meg a levelek az instruktoroktól, ők meg nem győztek nyugtatgatni bennünket, hogy ne aggódjunk, már feladták a leveleket, a többi a posta dolga. Aztán valamelyik délután végre ott volt a levél a postaládában. :) A szívem majd kiugrott, de komolyan, mert már olyan régóta vártam rá, hiszen ebből a levélből derült ki, hogy melyik betűbe kerülök. Szerintem még ilyen gyorsan egyszer sem téptem fel egy levelet, és amikor kibontottam ott volt a papíron: 'Nagy szeretettel üdvözlünk a C betűben!! Örülünk, hogy jelentkeztél a gólyatáborba, már alig várjuk, hogy megismerjünk! :) ' Olyan nagyszerű érzés fogott el, hogy elmondani nem tudom, pedig szinte semmit sem tudok arról, hogy milyen lesz a C betűben, mivel jár az, hogy C betűs lettem. De nem érdekelt, olvastam tovább gyorsan, hiszen még mindig kíváncsi voltam, mit írhattak még nekem. Arról volt szó még benne, hogy mikor, hol lesz a tábor, miket vigyünk, hol találkozunk. Kézzel írták a levelet, és ez olyan aranyos, olyan személyes, tényleg elhittem azt, hogy várnak engem, várják, hogy megismerhessenek. :) Ami érdekes volt és nagyon vicces, vinnünk kell retrocuccot, valamint ,,cowboy és alien"-party felszerést. Ezen kívül még ipari mennyiségű Brownies-t. :D Nem tudom, hogy a betűben hányan leszünk, de szeretném ha majd mindenkinek jutna belőle, így valószínűleg jó sokat kell majd csinálnunk. A csipet-csapattal a déliben találkozunk, a C betűt és a fekete pólósokat kell keresnünk. Alig várom!! De biztos nagyon-nagyon jó lesz. Küldtek nekünk videót is, ami tényleg csak azt igazolja, hogy szerintem nagyszerű lesz!!! :D
http://golya.iocs.hu/tabor/7-6-5-4-3-2-1/

Első vaskos boríték :)

Megérkezett az első boríték, olyan izgatott voltam, amikor átvettem. Most már tényleg eléggé hivatalos, hogy felvettek. Szó volt benne az évnyitóról, a beiratkozásról, orvosi vizsgálatról... :O Igen, nagyon érdekes, menni kell majd vérvételre, megnézik a máj-és vesefunkciókat, megmérik a vércukrot, vizelet vizsgálat is lesz. Nagyon komoly. Kell valami anamnézis is, azt még egyelőre nem tudom, hogy micsoda, majd kiderül. A gólyatábor Tatán lesz augusztus végén. Biztos jó buli lesz. Egyelőre a boríték további tartalmát nem nagyon értem, remélem lesz aki majd segít a beiratkozásnál, a neptunnál, és a tantárgyfelvételnél, mert nagyon bonyolultnak hangzik...

!!!!!!!!!

Éééééééééés megvan a végeredmény!!!!! Mondhatni ősztől a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karának hallgatója leszek!!! El se hiszem. Az egész úgy volt, hogy már este 7 órától tűkön ültem, próbáltam bejutni felvire, hátha kiderül valamicske információ, de sajnos nem, így tovább kellett izgulnom. Aztán 8 óra előtt körülbelül 10 perccel odamentem anyához és apához a nappaliba, akik már várták a híreket a tévében, hogy kihirdessék a pontokat. Nagyon izgultunk mindannyian, nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz. Akkor még azt hittem, hogy esélyem sincs a budapesti egyetemre bekerülni, Debrecenben bíztam. És akkor eljött a 8 óra. Kapcsolták a Margitszigetet, ahol már visszaszámoltak: 5, 4, 3, 2, 1, és a kivetítőn megjelent a 100 legnépszerűbb egyetem, amelyekre jelentkeztek. Próbáltuk kivenni, hogy mi van a kivetítőn, de nem lehetett látni rajta semmit se, olyan apró volt minden. Aztán a riporter elkezdett beszélni, aztán csak annyit hallottam, hogy Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Kar 435 pont... 435?? Hogyan? Nekem hány pontom is van? 442. 442 az több mint 435. Te jó ééég!!! Akkor ezek szerint engem felvettek. Elkezdtem sikítozni. És ugrálni. Aztán apával együtt ugráltunk. Aztán csak annyi járt az eszemben, hogy ez igaz? Tényleg lehetséges? De még nem örülhettünk eléggé, hiszen akkor még a testvéremről nem tudtunk semmit, ahova ő jelentkezett, azt az egyetemet nem mondták be a tévében. Az ő eredményét interneten próbáltuk kideríteni, de csaknem sikerült, hiszen gondolom mindenki próbálta kideríteni a sajátját, és emiatt teljesen lefagyott a rendszer. De végül hála Istennek testvérem is jó helyre került. Felvették a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsész karára történelem szakra. Nagyon nagyon boldogok voltunk. Akkor már együtt sírtunk és nevettünk. Hiszen mindketten oda kerültünk, ahova szerettük volna. És így utólag (persze), egyáltalán nem bánom, hogy vártam egy évet és tanultam minden erőmmel, hogy ebben az évben sikerüljön. És sikerült, és nagyon megérte. Még mindig alig hiszem el. A blogom címe pedig, hogy várakozás, már új értelmet nyert. Eddig vártam az érettségit, a ponthatárokat, most a vaskos borítékot várom a hivatalos felvételiről, a gólyatábort és az egyetemet. Szóval a várakozás nem ér véget sajnos, és valószínűleg soha sem fog. Hiszen ha majd elkezdődik az egyetem, majd biztos az első boncolást, az első demókat és az első vizsgákat fogom várni, majd pedig az első év végét. Persze az előbbieket csak kíváncsiságból. :) Várom azt is, hogy a testvéremmel együtt felköltözzünk Budapestre a kislakásba, várom, hogy olyan lányosra berendezzük. :) Minden olyan izgalmas és egyben félelmetes is. Hiszen ez mutatja azt, hogy felnőttünk. És ez nagyon fura. Mert még nem érzem magam olyan felnőttnek, viszont egyetemistának sem. De ez most meg fog változni. Mivel egyetemista lettem. :) A SOTÉn!!! Kimondani, akarom mondani leírni is nagyon jó. ÁOK-ás diák lettem! 

A NAP!!!!

Hihetetlen, hogy eljött ez a NAP... Már 19 napja számolok vissza. és most itt van... ma van a NAP!!!! Már alig várom az este 8 órát. De addig még sok idő van, és próbálom mindenfélével elfoglalni magam. Füvet nyírtam, majd kocsit fogok mosni. Sorozatot nézek, a Grace klinikát. Nagyon nagyon tetszik. :) Sebész medikusokról szól. Remélem minél hamarabb eltelik az idő 8-ig. Mindenki olyan kíváncsi és izgul. Nem csak a család, hanem a barátaim, volt osztálytársaim, ismerősök is. Ez nagyon jól esik, hogy ennyien izgulnak és szurkolnak. De addig is amíg nem tudok semmit, csak pozitívan. :) Ha Budapestre nem is, vidékre sikerülnie kéne. Nagyon remélem, hogy nem emelik meg nagyon nagyon nagyon a ponthatárokat. És pontosan mostantól 9 óra 25 perc van hátra a pontok kihirdetéséig!!! :D

Már nincs sok hátra...

Szökőhév-Leap year

Már csak 6 napot kell várni... Hatot...Az kevesebb, mint egy hét. Azzal nyugtatgatom magam, hogy ez az idő majdcsak úgy elrepül. De nem így van. Hihetetlenül lassan és unalmasan telik. Ideges vagyok és izgatott egyszerre. Próbálom elterelni róla a figyelmemet, mondjuk nem a legjobb módszerekkel. Nézegetem, hogy mások mit írnak a ponthatárokról, mi a véleményük, hogy sikerültek az érettségik. Ezektől csak még jobban ideges leszek, így hát valami mást kellett kitalálnom, hogy egy kis időre ne a felvételivel foglalkozzak. Filmet nézek, az egyik kedvencemet, a Szökőhévet. Tipikus amerikai romantikus film, de nagyon szerethető, és bármennyiszer meg tudnám nézni. De egy filmmel nem lehet elfelejtetni azt az izgalmat, amit érzek. Nagyon szeretném, ha felvennének. Főleg így, másodjára. Nagyon sokat készültem ez alatt az egy év alatt, remélem meg lesz az eredménye. Meg kell, hogy legyen...Muszáj...Semmi mást nem is szeretnék, csak ezt. Ez az egyetlen dolog, ami boldoggá tudna tenni, ha felvennének. 

Az első...

Hát itt vagyunk... Az első blogom... Tudni kell rólam, hogy egyetemre készülök, méghozzá az orvosi egyetemre, és igen idegfeszítő várakozásban vagyok. Július 24-én ugyanis kiderül, hogy hova vettek fel, és rendkívül izgulok, számolom a napokat. Pontosan 8 nap van hátra addig a bizonyos NAP-ig. Innen a cím is, a várakozás. Mivel másodjára próbálkozom az orvosival, így még aggódósabb és feszült vagyok. De mégis jó, hogy nem egyedül izgulok, hiszen a testvérem is vár a nagy HÍR-re, hiszen ő is most érettségizett (rendesen, nem másodjára). Tényleg, nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy milyen hihetetlenül jó lesz, ha bekerülök. Már annyira várom, elmondani sem tudom. Folyamatosan nézelődök, hogy s mint lesz, anatómiai atlasszal fekszek, kelek. És olyan hosszúnak tűnik ez a 8 nap, nem tudom, hogy fogom majd kivárni. De lehet arról is beszélnem kéne, miért is indítottam útnak ezt a blogot. Már régóta érlelődött bennem, hogy ha felvesznek, blogot kéne írnom arról, mi történik velem az egyetemen, hogyan tanulok, stb. Elsősorban azért is, mert ha nem is tudok elmesélni mindent élőben az itthoniaknak, akkor ők el tudják olvasni és velem együtt élhetik át az egészet. Remélem tetszeni fog nekik és tényleg fogják olvasni. És azt is remélem, hogy lesz időm az írásra, ha csak egy kevés mondat erejéig is, mert tudom, hogy majd rengeteget kell majd tanulnom. De szeretnék ennek ellenére minden rosszról, jóról, bánatról, örömről beszámolni. De mindaddig ki kell várnom A NAP-ot. És addig is még van 8 nap...