Nagyon-nagyon rég nem írtam már, ezért van miről mesélnem. Legutoljára a nyári gyakorlatról számoltam be, de azóta sok minden történt. Elkezdődött a harmadik félév, és hát még egy vizsgám hátra van, de nem volt könnyű. Igaz, hogy csak három kötelező tantárgyunk volt, de azok nagyon nehezek. A legnehezebb talán az élettan volt. Minden héten írtunk belőle demonstrációt az előző heti előadásanyagokból. Ezt 10 perc alatt kellett megírnunk, kb 10 kérdésre kellett válaszolni, ami vagy tesztes volt, vagy számolni kellett, illetve ábrát rajzolni. Sajnos a dolgozatok eredményei alig mutatták mennyit foglalkoztam velük, mennyit tanultam rá, ésez nagyon megviselt. Aggódtam is év közben, hogy meglesz-e az aláírásom. Szerencsére a félév végére sikerült összehozni a kettes átlagot, így a vizsgázásnak már semmi akadálya nem volt. Mielőtt még nagyon rosszul éreztem volna magam amiatt, hogy kettest kaptam, a többiek is ilyen jegyet kaptak, és meg is beszéltük, hogy hát tényleg ne mutatja a jegyünk a tanulásba befektetett energiánkat. Ezért nagyon izgultunk, mi lesz velünk a vizsgán. Úgy gondoltam, hogy élettan vizsgával fogok kezdeni,mert, hogy azt óráról-órára tanultam, csak meg lehet csinálni. Egészen más volt a véleményem már a vizsga előtti napokban, amikor már annyira rosszul voltam az izgulástól, hogy úgy éreztem semmit nem tudok. Olyan káosz volt a fejemben, hogy teljesen biztos voltam benne másnap meg fogok bukni. A vizsga napján reggel meg már olyan szörnyű volt a helyzet, hogy úgy gondoltam bármit is húzok, vissza kell, hogy adjam, mert nem tudok semmit.
Vizsgára nem szeretek elsőként bemenni, általában megvárom míg lemegy az első három ember. Kell nekem ennyi idő, hogy megnyugodjak. Sajnos ez most nem így sikerült, mert nem voltak önként vállalkozók , akik bementek volna, ezért sorsot húztak. És hát nem engem sorsoltak ki először? El lehet képzelni azt az ijedtséget amit éreztem akkor. De hát mit lehetett tenni, be kellett mennem. Kihúztuk a tételeket, aztán kidolgoztuk őket. Nem mondom, hogy rossz tételt húztam, de azt se,hogy jót. Végül hármast kaptam, nagyon boldog voltam. Túl voltam elvileg az egyik legnehezebb vizsgámon még karácsony előtt. :)
A második vizsgám biokémia volt. Ez se egy könnyű tantárgy, év közben ne készültünk annyit rá, mint az élettanra, de itt is volt két szóbeli demonstrációnk. Ezek jól sikerültek, így vizsgakedvezményt kaphattam, és négy helyett három tételből kellett húznom. Emiatt a vizsga miatt csak azért aggódtam, mert a felkészülési idő a karácsonyra és a szilveszterre esett. Szilveszterezni nem is mentem, aznap is tanultam éjfélig. Sajnos erre a vizsgára is úgy mentem el, hogy teljes kavar van a fejemben, és biztosan meg dogok bukni. Utolsóként mentem be, mert annyira féltem. Amikor kihúztam a három tételt, nem tudtam,hogy mit csináljak. Az első kettő olyan volt, amit szívesen húztam volna, viszont a harmadik egy olyan, amit elterveztem, ha kihúzom, vissza kell,hogy adjam, mert nem tudom. Elbizonytalanodtam. Nem adhatom vissza, hát a másik kettőt olyan jól tudom. Kidolgoztam, és amikor rám került a sor, bizakodtam abban, hogy csaknem buktat meg,mert az utolsóhoz legalább a bevezető szöveget le tudtam írni, és le tudtam rajzolni egy molekulát. Az első kettőt szépen elmondtam, alig volt kérdése, és akkor jött a harmadik. Elmondtam annyit amennyit leírtam, aztán szerintem vagy látta rajtam, hogy ez a tétel nem annyira jó nekem vagy mert sietni akart,mivel én voltam az utolsó, de mást kérdezett, ami ugyan kapcsolódott a tételhez, de egy másikban volt benne és azt tudtam. Viszont az utolsó kérdésére nem tudtam válaszolni. Erre ezt mondta:
-Ó Fanni... Maga most nagyon összezavart engem. Négyest akartam adni, de erre a kérdésre tudni kell a választ, mert ehhez a tételhez tartozik. Na de mondja meg otthon, hogy ez egy nagyon nagyon erős hármas. Majd a szigorlaton ötöst kap!
Én olyan boldog voltam. :) Persze gondoltam rá milyen jó lett volna négyest kapni, de nem szabad telhetetlennek lenni. Aztán meg az jutott eszembe, hogy mi lett volna, ha visszaadom. Jaj nagyon kétségbe lennék esve mert, most újból azt kéne tanulnom. Milyen jó, hogy nem adtam fel! :)
A mai napon pihentem, de holnap már elkezdek tanulni az anatómiára. 17-én lesz, még van két hetem, remélem az is menni fog, és akkor még van két hetem a negyedik félév kezdetéig. :)
Vizsgára nem szeretek elsőként bemenni, általában megvárom míg lemegy az első három ember. Kell nekem ennyi idő, hogy megnyugodjak. Sajnos ez most nem így sikerült, mert nem voltak önként vállalkozók , akik bementek volna, ezért sorsot húztak. És hát nem engem sorsoltak ki először? El lehet képzelni azt az ijedtséget amit éreztem akkor. De hát mit lehetett tenni, be kellett mennem. Kihúztuk a tételeket, aztán kidolgoztuk őket. Nem mondom, hogy rossz tételt húztam, de azt se,hogy jót. Végül hármast kaptam, nagyon boldog voltam. Túl voltam elvileg az egyik legnehezebb vizsgámon még karácsony előtt. :)
A második vizsgám biokémia volt. Ez se egy könnyű tantárgy, év közben ne készültünk annyit rá, mint az élettanra, de itt is volt két szóbeli demonstrációnk. Ezek jól sikerültek, így vizsgakedvezményt kaphattam, és négy helyett három tételből kellett húznom. Emiatt a vizsga miatt csak azért aggódtam, mert a felkészülési idő a karácsonyra és a szilveszterre esett. Szilveszterezni nem is mentem, aznap is tanultam éjfélig. Sajnos erre a vizsgára is úgy mentem el, hogy teljes kavar van a fejemben, és biztosan meg dogok bukni. Utolsóként mentem be, mert annyira féltem. Amikor kihúztam a három tételt, nem tudtam,hogy mit csináljak. Az első kettő olyan volt, amit szívesen húztam volna, viszont a harmadik egy olyan, amit elterveztem, ha kihúzom, vissza kell,hogy adjam, mert nem tudom. Elbizonytalanodtam. Nem adhatom vissza, hát a másik kettőt olyan jól tudom. Kidolgoztam, és amikor rám került a sor, bizakodtam abban, hogy csaknem buktat meg,mert az utolsóhoz legalább a bevezető szöveget le tudtam írni, és le tudtam rajzolni egy molekulát. Az első kettőt szépen elmondtam, alig volt kérdése, és akkor jött a harmadik. Elmondtam annyit amennyit leírtam, aztán szerintem vagy látta rajtam, hogy ez a tétel nem annyira jó nekem vagy mert sietni akart,mivel én voltam az utolsó, de mást kérdezett, ami ugyan kapcsolódott a tételhez, de egy másikban volt benne és azt tudtam. Viszont az utolsó kérdésére nem tudtam válaszolni. Erre ezt mondta:
-Ó Fanni... Maga most nagyon összezavart engem. Négyest akartam adni, de erre a kérdésre tudni kell a választ, mert ehhez a tételhez tartozik. Na de mondja meg otthon, hogy ez egy nagyon nagyon erős hármas. Majd a szigorlaton ötöst kap!
Én olyan boldog voltam. :) Persze gondoltam rá milyen jó lett volna négyest kapni, de nem szabad telhetetlennek lenni. Aztán meg az jutott eszembe, hogy mi lett volna, ha visszaadom. Jaj nagyon kétségbe lennék esve mert, most újból azt kéne tanulnom. Milyen jó, hogy nem adtam fel! :)
A mai napon pihentem, de holnap már elkezdek tanulni az anatómiára. 17-én lesz, még van két hetem, remélem az is menni fog, és akkor még van két hetem a negyedik félév kezdetéig. :)
